Variance – Hungarian Aion Blog

Minden komolyabb pénzügyi vállalkozásnál szokás, hogy a management az év végéhez közeledve jutalmazza azokat a dolgozókat, akik igazán sokat tettek az adott cég sikereiért. Természetesen így volt ez az NCWesttel is, aki igencsak vegyes, de azért a vége felé egyre inkább sikeres évet tudhat maga mögött. Lehetne most itt firtatni az eszméletlen sok hibát, sőt a hibák hibáinak a hibáit, és akkor még nem is beszélünk azokról a hibákról, amiket azért vétettek, mert valamilyen hibát megpróbáltak orvosolni, de azt is elcseszték. Fátylat a múltra. Így gondolhatta ezt az NCWest vezér is, amikor kiadta Lance-nek a feladatot, hogy az idei év – kétség kívül – legeredményesebb termékét összehozó csapat kapcsán döntsön a jutalmazásokról. Minderről persze az egységsugarú dolgozók semmit nem tudhattak, talán csak akkor állhatott nekik össze a kép, amikor megkapták a meghívót az év végi záró partyra. A levél egy fontos sora ez volt: “A sikeres év végeztével a jutalmak kiosztása”.

Ayase és barátai is éppen ezért örvendezve rohantak a partyra, hiszen ők aztán igazán sokat tettek az Aion sikeréért. Az évértékelés után Lance állt ki a pódumra és szépen lassan hívta ki egyessével a fontosabb szereplőket. Természetesen Kinslon is kapott jutalmat, hiszen ő a lokalizálással tényleg sokat tett a játékért, nyilván a sokak által retteget [GM]Fen is megkapta a borítékját, hiszen nála volt a legalacsonyabb az egy problémára eső megoldási idő. (szállóige lett a jövő nemzedék előtt: “Problémád van? Ahh a logok szerint botoltál. permaban…”). Ayase az utolsó pillanatig remegett a székében és várta, hogy elhangozzon a neve. Lance asztalán már csak egy boríték volt, amikor elhangzott a név: Sebastian Streiffert a.k.a. Ayase. Ayase egy elnyelt ‘YESS!!!’ ütöltéssel állt fel és lépdelt hatalmas vigyorral a pódium felé. Odaérve, megragadta a borítékot és kezet rázva Lance-szel ennyit rebegett már-már sírós hangon: ‘thanks… thanks to everyone, thanks to my mother, my father, who supported me …‘. Ebben a pillanatban viszont Ayase hangja elcsuklott, megérezte, hogy a vastagabb boríték bizony valami keményebb dolgot is rejt. Nem értette a dolgot, de érezte, hogy ezt nem itt és nem most kell megfejtenie, ezért hátat fordíott majd leszegett fejjel visszalépdelt a székéhez. Leülve Faelan bújt oda hozzá: “Nahh, mennyit kaptál?“. Ayase zavarodottam válaszolt: “Hmm, nemtudom, nemtudom, de itt most csak nem bontom ki“. Ayase kínkeservesen tovább ülte az évzáró hátra lévő fél óráját, majd a vacsora alatt kirohant a mellékhelységbe és feltépte a borítékot. ‘Vajon mi lehet benn?‘ gondolta Ayase. A vacsora asztalnám ülő NCWest alkalmazottak ekkor egy hatalmas ‘NOOOOOOoooooooooooooooo’ üvöltést hallottak a mellékhelység felől. A következő másodpercben Ayase rohant ki és kisírt szemekkel szaladt a kijárat felé, a bal kezében a széttépett boríték darabjai a jobb kezében pedig a semmivel sem összetéveszthető munkakönyvét szorította.

Ayase: ég veled, nem fogsz hiányozni… (Isten adja, hogy nehogy az En Masse-hez keveredjen, mert akkor csúnya világ vár a TERA-ra is…)

ui.: Xaen, Amboss, Tamat és most Ayase… Marad vajon ott még irástudó?

~ by Menorel on .

Tags: Ayase, ncwest